Ma már élettapasztalatai, a természetből és kertjéből szerzett tudása révén biztosan tudja a választ. Márciusban több fontos változás indul be egyszerre: hosszabbodnak a nappalok és emelkedik a hőmérséklet, olvad a hó, szárazabb lesz a talaj, megjelennek az első virágok és rügyek, és növekedésnek indulnak az egyre nagyobb életerejű fák és bokrok. Mindez a fény, a hőmérséklet és a nedvesség bonyolult kölcsönhatásának köszönhető. De fölösleges az elméleti fejtegetés – a gazda csupán intuícióját követi. A természetben ugyanis, különösen ha növényekkel foglalkozik az ember, egy dolog nagyon fontos: hogy mindent a megfelelő időben tegyünk. A munka első lépése pedig a talaj előkészítése kell, hogy legyen.
Melyik talajművelési módszer a legjobb?
A válasz, ahogy az a kertek esetében lenni szokott, nagyon egyszerű: attól függ! Ha a talaj ősz óta nem volt gyomtalanítva, és kerti hulladék borítja, vagy ha még megtalálhatók benne az őszi és téli növények maradványai, akkor az első lépés a tisztítás – eltávolítani vagy elásni mindent, ami nem kell. Ha gondosan szerves trágyát szórtunk télvíz idejére az ágyásokra, akkor a teendők azonosak. Ha viszont a kert talaja megtisztított, rendbe tett állapotban telelt, akkor a március megérkeztével csupán boronálni kell. A frissen felásott területnek előbb esőre van szüksége, és a boronálás előtt 2 hetet várnunk kell, amíg a talaj lesüpped. Miután a megboronált talaj kissé kiszárad, nagy gereblye (pl. fagereblye) segítségével elegyengetjük, a megmaradt rögöket szétmorzsoljuk, és kisfogú gereblyével elsimítjuk. Az ágyás ezzel készen áll a vetésre és ültetésre.
A fenti „attól függ” azt is jelenti, hogy fél szemünkkel mindig a talajkörülményeket kell figyelnünk. A tavaszi talajápolás során tanácsos továbbá az agyagos talajt vagy a homokos agyagtalajt durva homokkal elsimítani. 1 talicska (mintegy 80 liter) homok 2-5 négyzetméter ágyásfelületre elegendő, a talaj tömörségétől függően. Ha viszont a talaj homokos, akkor agyagot adhatunk hozzá hasonlóképpen.
Akár homokos, akár agyagos a talaj, talajjavítási mészre mindkét esetben gondolnunk kell. Mivel a homokos talajok gyakrabban mészhiányosak, tavasszal 50 (a mésztartalom fenntartására) – 100 g/m², vagy akár 150 g/m² (a mésztartalom helyreállítására) talajjavító meszet igényelnek. Agyagos talaj esetében is előfordulhat azonban mészhiány. Általában talajelemezés szükséges (elegendő kb. háromévente elvégezni) ahhoz, hogy a kerti talaj tápanyagállapota alapján meghatározzuk, milyen trágyára van szükség, és hol fenyeget a túltrágyázás veszélye. A kerti talajoknál jellemző a túlzott foszfortartalom. Ha olyan összetett műtrágyát alkalmazunk, amely foszfort is ad a talajhoz, ez a túltrágyázás problémája mellett fölösleges pénzkidobást is jelent. 100 g/m² talajjavító mész alkalmazása esetén a talaj lúgossága 0,1-gyel növekszik a pH-skálán. Láthatjuk tehát: amit a talajjal teszünk, vagy éppen elmulasztunk megtenni, más paraméterek változását is előidézheti, mint amit módosítani, vagy éppen megőrizni szerettünk volna. A talaj komplex organizmus – nem csupán földszemcsék összessége, hanem egy igazi mikrokozmosz! A talaj éppen ezért nagyon izgalmas téma. Hiszen azzal, amit teszünk, vagy éppen elmulasztunk megtenni, tönkre is tehetjük a talajunkat, de akár kedvenc növényünknek tökéletesen megfelelővé is varázsolhatjuk azt.
És ha már kedvenc növényeink kerültek szóba: olyan túlbuzgó kertművelőket is látni, akik például tavasszal bökdösik kerti szerszámaikkal cserjeágyásukat és fás szárú növényeiket. Nincs értelme csupán a munka kedvéért dolgozni, csak azért, „hogy meglegyen”. Ráadásul a talajjal végzett munka során sok kárt is tehetünk, elsősorban gyökerekben, különösen a sekély gyökérzetű növények (rododendron, ribizlibokor, somfa stb.) esetében, de a növekedési részeken is az oldalhajtásokat növesztő fűfélék és cserjék (pl. prérizsinegfű, menta) esetében. Ilyenkor tehát a talajmunka kárt tehet a felszín közelében húzódó gyökerekben.